Izánál 2022 augusztusban diagnosztizáltak leukémiát. Nagy szeretettel készített mesét a korábban meghirdetett rajzpályázathoz, amit megosztott velünk is. Imád mindenféle állatot, állatorvos szeretne lenni. A mese címe : Iza, az állatok doktornénije. A mese lentebb található.

Első rész:
Iza, az állatok bátor doktornénije

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves doktornéni, akit úgy hívtak,
hogy Iza. Nem embereket gyógyított, hanem cicákat, kutyusokat, nyuszikat, meg
még sokféle más állatot!
Iza doktornéni reggel mindig felvette a fehér köpenyét, a nyakába akasztotta a
sztetoszkópját, és így szólt:
–„Na, nézzük, kinek van ma szüksége gyógyító simogatásra!”
Egyik reggel kopogtak a rendelő ajtaján. Bingó, a kis barna foltos kutyus jött be,
szomorú pofival.
–„Vakk! Doktornéni, nem érzem jól magam... Túl sokat ettem a mamámtól
kapott sonkából.”
Iza megsimogatta Bingó fejét, meghallgatta a pocakját, és adott neki egy kis
gyógyteát.
–„Pihenj sokat, Bingó, és holnap már vidáman fogsz szaladgálni!” – mondta
mosolyogva.
Délután jött Cirmi cica. Leesett a szekrény tetejéről, és beütötte a mancsát.
–„Miaú... Fáj egy picit, de inkább megijedtem.”
Iza bekötötte Cirmi mancsát egy kis állatbarát sebtapasszal, és adott neki egy
puha párnát.
–„Te vagy a legbátrabb cica, akit ismerek!” – súgta neki biztatón.
Estére már minden kisállat jobban volt, és Iza doktornéni is elfáradt.
A nap végén bezárta a rendelőt, leült egy padra, és így szólt:
–„Ma is sokat segítettem. Holnap újra itt leszek, mert az állatoknak mindig kell
egy bátor doktornéni.”
És ezzel Iza mosolygott egyet, és hazasétált a csillagok alatt.

Második rész:
Iza, az állatok bátor doktornénije – A nyuszi, aki nem akart enni

Másnap reggel Iza doktornéni korán kelt. Felvette a fehér köpenyét, a nyakába
akasztotta a sztetoszkópját, és kitette a kis táblát:
„Nyitva – Itt gyógyulnak a kedvenc állatkák!”
Nem sokkal később óvatos kopogás hallatszott. Egy kis fehér nyuszi állt az
ajtóban. A fülei lehajlottak, a szeme kicsit szomorú volt.
–„Jó reggelt, Nyuszmók!” – köszönt Iza mosolyogva. – „Mi a baj, kicsim?”
–„Nem akarok enni... sem répát, sem salátát...” – motyogta a nyuszi, és elbújt a
kis kabátjába.
Iza megsimogatta a fejét, megmérte a hőmérsékletét, és megkérdezte:
–„Történt valami különös mostanában?”
Nyuszmók halkan válaszolt:
–„Elköltözött a legjobb barátom, Pici, a hörcsög.”
Iza megértően bólintott.
–„Ó, hát akkor nem a pocakod fáj, hanem a szíved szomorú. De tudod mit? Ez is
gyógyítható!”
A doktornéni elővett egy kis dobozt, benne színes ceruzák és egy üres rajzlap
volt.
–„Rajzolj nekem egy képet Piciről. Közben pedig kapsz egy pici répás keksszel
töltött mancsölelet.”
Nyuszmók elmosolyodott. Rajzolt egy nagy fülű, mosolygós hörcsögöt, és
közben elmajszolta a répás kekszet.
Délután már újra ugrált és csemegézett boldogan.

–„Köszönöm, Iza doktornéni! Most már sokkal jobban érzem magam.”
Iza megsimogatta, és ezt mondta:
–„A barátokat sosem felejtjük el. A szívünkben mindig velünk maradnak.”
Este Iza ismét bezárta a rendelőt, és így szólt:
–„Minden seb begyógyul, még a szívben is – csak szeretet kell hozzá.”
És hazasétált a csillagok alatt, ahol talán épp Pici is egy csillagfényes álomban
mosolygott vissza.

Harmadik rész:
Iza, az állatok bátor doktornénije – A papagáj, aki elvesztette a hangját

Egy szép, napsütéses reggelen Iza doktornéni ismét kinyitotta a kis rendelőjét.
Az ajtó mellett virágok illatoztak, bent pedig minden készen állt a gyógyításra.
–„Ma is segíteni fogok, bármi is történjen!” – mondta mosolyogva.
Hirtelen nagy csapkodás hallatszott kintről. Valaki sietve leszállt a virágcserép
tetejére.
–„Hapci!” – tüsszentett egy zöld- sárga papagáj, és szomorúan nézett be az
ablakon.
Iza gyorsan kinyitotta az ajtót:
–„Szia, Pitypang! Mi a baj?”
Pitypang, a papagáj, nyitogatta a csőrét, de alig jött ki belőle hang. Csak ennyit
tudott suttogni:
–„...csip... nem tudok beszélni... elveszett a hangom...”
Iza megsimogatta a fejét, bekísérte, és óvatosan meghallgatta a kis mellkasát a
sztetoszkóppal.

–„A torkod egy kicsit be van gyulladva. Szerintem túl sokat kiabáltál a fán
tegnap, ugye?”
Pitypang bólintott. Elmesélte, hogy versenyt énekelt a madarakkal a parkban, és
egy kicsit túlerőltette magát.
Iza adott neki egy meleg, mézes gyógyteát egy picike csészében, és ezt mondta:
–„Pihenj, ne beszélj sokat pár napig, és hamarosan újra csilingelő hangon fogsz
énekelni.”
Pitypang kicsit elszomorodott.
–„De... én szeretek énekelni... és vicceket mondani!”
Iza nevetett, és elővett egy kis füzetet meg egy ceruzát.
–„Akkor most egy ideig te leszel a rajzolós papagáj! Írj le vagy rajzolj vicceket,
és én majd felolvasom a többi állatnak.”
Pitypang elmosolyodott, és máris rajzolni kezdett egy kiskacsát, aki banánhéjon
csúszik el.
Aznap délután minden kisállat nevetett Pitypang néma viccein, amiket Iza
olvasott fel hangosan.
Este Iza becsukta a rendelőt, és Pitypang búcsút csipogott – egy picike, de már
egy kicsit erősebb hangon.
–„Látod?” – mosolygott Iza. – „A pihenés is gyógyító dolog.”
És ahogy a csillagok felragyogtak az égen, Iza hazasétált – boldogan, hogy ma
is segíthetett.

Negyedik rész:
Iza, az állatok bátor doktornénije – Leó, az oroszlán, akinek tüske ment a talpába

Egy forró nyári napon Iza doktornéni épp a virágait locsolta a rendelő ablaka
alatt, amikor hirtelen hangos morgás hallatszott.

–„Grrrrrr... auuu... grrrr!”
Iza nem ijedt meg, csak kíváncsian nézett ki.
A rendelő elé egy nagy, sörényes oroszlán sántikált. A neve Leó volt, és bár
hatalmas és erős volt, most könnyes szemmel ült le a pad elé.
–„Leó! Mi történt?” – kérdezte Iza doktornéni, miközben gyorsan odasietett.
Leó leszegte a fejét.
–„Játék közben beleléptem valamibe... valami szúr... nagyon fáj a mancsom.”
Iza óvatosan megnézte Leó nagy, szőrös tappancsát – és bizony, egy tüske
fúródott bele.
–„Ez egy kaktusztüske! Ne aggódj, Leó, kiszedem, de nagyon bátor oroszlánnak
kell lenned hozzá.”
Leó kissé megremegett.
–„Én... nem szeretek tűket... még ha kaktuszból vannak is...”
Iza elővette a „bátor állatok dobozát”, amiben egy kis stresszlabda, egy plüss
teknős és egy „bátorság medál” volt.
–„Fogd meg ezt a plüss teknőst, mély levegő... és már kész is leszünk, mire
háromig számolok!”
–„Egy... kettő...”
– „AUU! ... Már kész?” – kérdezte Leó meglepve.
– „Igen!” – mosolygott Iza. – „Nagyon ügyes voltál! Már csak egy kis gyógykrém,
meg egy bátororoszlán- matrica, és mehetsz is haza.”
Leó felállt, megrázta a sörényét, és szélesen mosolygott.
–„Köszönöm, doktornéni. A tüskéket nem szeretem, de te nem is tűntél
félelmetesnek... csak kedvesnek!”
Iza nevetett.

–„Mert a gyógyítás nem félelmetes, hanem szeretetteljes dolog.”
És este, amikor a nap lement, és a csillagok ismét kigyulladtak, Iza elrakta a
bátorság medált a helyére, és így szólt:
–„Még a legnagyobb oroszlán is lehet félős – de bátornak lenni azt jelenti, hogy
így is megpróbáljuk.”

Ötödik rész:
Iza, az állatok bátor doktornénije – Szuszi, a sündisznó, aki félt megszúrni
másokat

Egy szép őszi reggelen a szél lehulló faleveleket kergetett a kis rendelő körül.
Iza doktornéni éppen almás teát főzött, amikor halk, alig hallható kopogás
zavarta meg a csendet.
–„Kopp- kopp... kipp- kopp...”
Az ajtóban egy aprócska sünike állt. Összegömbölyödve, kis táskát szorongatva.
–„Szia, te kis gombóc!” – mosolygott Iza. – „Gyere csak be. Hogy hívnak?”
–„Szuszi...” – suttogta a sünike, és lassan belépett.
Iza leültette a puha párnára, és Szuszi óvatosan kibontakozott.
–„Tudod... nem fáj semmim...” – kezdte halkan. – „Csak... félek... hogy másokat
bántok. A testemen... szúrós tüskék vannak...”
A kis sün szeme könnyes lett.
–„Ezért nem merek játszani másokkal. Mi van, ha megszúrom őket véletlenül?”
Iza nagyon- nagyon megsajnálta Szuszit. Letérdelt mellé, és óvatosan
megsimogatta a hátát a kabátján keresztül.
–„Szuszi, te nem vagy bántós. Te pont azért aggódsz, mert jó a szíved. A
tüskéid csak megvédenek, nem harapnak.”

A doktornéni elővett egy nagy, plüss párnát, amire egy teknős, egy kutya és egy
cica volt hímezve.
–„Ez a barátság párna. Ezen kipróbálhatod, hogy milyen érzés ölelni anélkül,
hogy félnél.”
Szuszi óvatosan hozzáért a párnához. Nem történt semmi baj. Aztán Iza hívta
Bingót, a kiskutyát, aki már jól volt.
–„Bingó, szeretnél Szuszival játszani?”
–„Vakk! Persze! Majd csak nem ijedek meg pár kis tüskétől!”
Bingó egy puha labdát gurított Szuszi felé. A sünike mosolyogni kezdett, és
visszagurította. Egyre jobban nevetett, ahogy játszottak.
Este, amikor mindenki hazament, Iza leírta a nap tanulságát a naplójába:
–„Ma egy kis sündisznó megtanulta, hogy aki szeret, az nem bánt. És hogy a
barátság mindig erősebb a félelemnél.”
Hatodik rész:
Iza, az állatok bátor doktornénije – Gyógyultak Napja

Egy ragyogó szombat reggelen Iza doktornéni korán ébredt. Ma nem a
gyógyításé volt a főszerep, hanem az ünneplésé!
–„Ma van a Gyógyultak Napja!” – mondta boldogan, miközben kifüggesztette a
színes zászlókat a rendelő kertjében.
Volt ott minden, ami egy igazi mulatsághoz kell:
● lufik
● gyümölcsös limonádé
● répatorta
● és egy nagy tábla, amin ez állt:
„Köszöntjük a bátor gyógyultakat!”

Délre már érkeztek is az állatkák.
Bingó, a kutyus boldogan ugrándozott, már semmi baja nem volt a
pocakjának.
Cirmi cica mancsán már rég nincs kötés, most egy szalaggal díszítette a
lábát.
Nyuszmók hozta a Piciről készült rajzát, bekeretezve – hogy mindenki
láthassa, akit szeret.
Pitypang, a papagáj újra csilingelően énekelt, sőt kis dalocskát írt Iza
doktornéniről!
Leó, az oroszlán büszkén viselte a „Bátorság Medált” a nyakában – és most ő
segített a kisebbeknek átugrani az akadálypályán.
Szuszi, a sündisznó már nem félt. Most ő volt a „Büszke Ölelések Őrzője” –
és puha párnával a hátán bárkit megölelhetett.
Iza meghatottan nézett körbe.
–„Ma nem én gyógyítottam... ma ti gyógyítottátok egymást a mosolyotokkal, a
nevetésetekkel, és a barátsággal.”
A nap végén minden állatka kapott egy különleges kitűzőt: „Bátor voltam,
meggyógyultam, és most már segítek másokon is!”
A nap végén, mikor már lement a nap, Iza leült egy padra, egy pohár
gyümölcslével a kezében. A csillagok kigyulladtak, és a szívében melegséget
érzett.
–„Ezért lettem doktornéni...” – suttogta magának mosolyogva. – „Mert minden
gyógyulás egy kicsit csodává válik, ha szeretettel történik.”
Vége

Adjukössze Vonal!

Egy telefonhívással is segíthet, hívja az Adjukössze Vonal telefonszámát, ezzel 500 Ft-tal támogatja a daganatos gyermekek gyógyulását!

SMS küldése: Kérjük, küldje a 71-es kódszámot a 13600-as telefonszámra. (Vodafone, Yettel, Telekom rendszeréből elérhető!)
Telefon: hívja a 13600-at majd a gépi hang után 71-es kód! (Vodafone és Telekom rendszeréből elérhető!)

Ezzel biztosítjuk a leukémiás és daganatos beteg gyermekek és családjuk szociális segélyezését, anyagi támogatását a gyógyuláshoz vezető úton.